Angol nyelvi táborok Egerben
Június utolsó és július első hetében két hetet töltöttünk Egerben. Az első táborban 8. a és 9.b, a másodikban 10. b osztályos diákok vettek részt. A tábor délelőtti angol nyelvi foglalkozásai a délutáni programokhoz kapcsolódtak az osztályok szintjeihez igazítva.
Hétfőn délelőtt utaztunk el Heves megye gyönyörű központjába, bár kissé csalódást okozott, hogy az egész városban építkezés folyik. Ettől függetlenül mindent meg akartunk nézni, ki akartunk próbálni.
Elfoglaltuk szállásunkat a Szent János Házban, ahol kényelmes két- és háromágyas, illetve egy nyolcszemélyes szobát kaptunk. Rendelkezésünkre állt egy nagy tanterem, ahol nem csak tanultunk, hanem esténként jókat beszélgettünk, játszottunk (Quiddler, Scribble, Who am I? , Beugró …) , illetve a foci világbajnokság eseményeit is követhettük.
Hétfőn ebéd után összegyűltünk és megbeszélve a hét programját mindjárt bele is vágtunk a nagy kalandba. A diákok 3-5 fős csapatokat alakítottak, akik egész héten együtt dolgoztak. Versenyt hirdettünk, amelynek a végén természetesen jutalom várta nemcsak a győzteseket, de az összes résztvevőt. Első feladatként egy térkép segítségével fedezték fel Eger központi részét, és különböző feladatokat oldottak meg ( építészeti, botanikai, irodalmi kérdésekre kellett az egriek segítségét is kérve választ keresniük). A kirándulás alapján elkészítettek egy úti naplót, amelyet a „zsűri” (a kísérőtanárok: Szécsiné Tamasi Katalin, Szénásiné Pozderka Hajnalka, Várhelyiné Gergely Csilla) értékelt és ez volt a verseny első pontszáma.
Vacsora után „kimenőt” kaptak (ez a többi estén is így volt), és mindig mindenki pontosan érkezett vissza.
Kedden délelőtt megkezdődtek az „igazi” angol nyelvi foglalkozások. Megbeszéltük az előző napi „rally” tapasztalatait, majd különböző feladatok (finding mistakes, gap filling, arranging in order …- ezek is beszámítottak a versenybe) segítségével ráhangolódtunk a délutáni programjainkra: Gárdonyi Géza emlékmúzeuma, illetve a vár megtekintése. Mindkét csoport érdeklődését felkeltette a sok érdekesség, például:
– Gárdonyi könyvtára (4000 példány látható itt), festményei, íróasztala, amely fölött a szabad ég látható,
– különösen megragadta figyelmünket az író által létrehozott titkosírás (voltak, akik sokáig ácsorogtak előtte, hátha rájönnek a nyitjára!), a Dankó Pista által nekiajándékozott cimbalom,
Átmenve a várba végigsétáltunk a vártörténeti kiállítás különlegességei között, megcsodáltuk a panoptikumot és örültünk, hogy nem ragadtunk be a titkos alagútba. Sokaknak Zórád Ernő képei nyújtottak nagy élményt. Lemenve a kazamatába megpróbáltuk elképzelni a várvédők életét az ostrom idején, és nagyon boldogok voltunk, amikor ismét kijutottunk a napvilágra. Hazaérve egy totót töltöttek ki a csapatok, amely a nap folyamán szerzett ismereteket ellenőrizte vicces formában.
Szerdára strandolást terveztünk, ezért a délelőtti feladatok a nyári és a téli vakáció szókincsét, tevékenyégi formáit elevenítették fel, illetve a csapatoknak meg kellett tervezni és írni egy közös képeslapot, amelyen egri élményeikről számoltak be angolul. Gyönyörű és nagyon ötletes megoldások születtek!
A délutáni fürdőzés jól sikerült, bár figyelnünk kellett az időjárás változásaira. A szép környezetben felépített, tiszta medencék kiválóak voltak úszásra, pihenésre, de voltak köztünk, akik a meleg vízben való ücsörgést sem vetették meg. Ezután szabadidőt kaptak a fiatalok, és voltunk néhányan, akik megtekintettük a sportmúzeumot is. Itt megcsodáltuk a melbourne-i olimpiáról hazakerült eredeti zászlót, érdekes volt kézbe venni a különböző olimpiákon használt fáklyákat. A magyar sportélet kiemelkedő eredményeihez kapcsolódó relikviák (pl. Erdei Zsolt arany bokszkesztyűje, az olimpiák formaruhái) maradandó emléket hagytak bennünk.
A csütörtöki nap ígérkezett a legkalandosabbnak, mert először a Szemfényvesztés, majd a Város a város alatt című kiállítás szerepelt a terveinkben, így ehhez kapcsolódtak a délelőtti feladatok. Képek segítségével beszélgettünk angolul a fogyatékkal élő emberekről, helyzetükről, gondjaikról. Majd viccesre véve a kissé komor témát, a csapatok egy-egy tagja bekötött szemmel rajzolta le az angol nyelven diktált képet, míg a többiek csak szóban segíthették őket. Született néhány igazi remekmű!! Ezután más önként jelentkező csapattagoknak kellett bekötött szemmel szétválogatniuk a magyar és a nem magyar pénzeket, majd megmondani, hány forint van náluk. Az is meglepte a diákokat, hogy bekötött szemmel milyen nehéz bepötyögni a PIN-kódunkat ! Ezt követően hiányos szöveget egészítettek ki Louis Braille életéről, majd a Braille ábécé segítségével írtak egy angol mondatot a tábori élményeikről.
Délután aztán a valóságban is megtapasztalhatták a sötét-vakok világát, s bár voltak, akik először tartottak tőle, mégis kíváncsian tapogatva fedezték fel a fürdőszoba, a nappali és a konyha berendezési tárgyait. Félelmetes volt belecseppenni „vakon” az utcai forgatag zajába, majd jól esett megpihenni a madárcsicsergős parkban. Akik akartak, vehettek csokit, üdítőt és képeslapot is a vaksötétben.
Életreszóló élményekkel indultunk a város alatti másik múzeumba, ahol megismerkedtünk – immár lámpafény mellett – Eger pincerendszerének történetével, a hagyományos életmódokkal és foglalkozásokkal. Érdekes volt gyorsan növő ál-cseppköveket is látni, illetve megcsodáltuk a bazilika mögötti fák mélybe nyúló gyökereit.
Az utolsó nap már a hazautazás jegyében telt, de belefért még a Marcipán Múzeum, ahol sóvárogva bámultuk a finomabbnál finomann műalkotásokat, illetve a merészebbeknek a minaret megmászása, ami bennünket, tanárokat azért elég nagy aggodalommal töltött el. Szerencsére a fiatalok bátrabbak és talpraesettebbek, mint mi, így itt is emlékezetes fényképek születtek.
Az egész heti szorgos munka eredményeként minden csapat elkészítette az ún. poszter-naplóját (poster diary), amely utolsó pontként került a verseny végeredményébe. Kihirdettük a végső sorrendet. Mindenki kapott kisebb – nagyobb emléket, de a dobogós helyzettek ezen felül füzeteket, tollakat és ceruzákat vihettek haza megérdemelt jutalomként.
Mindkét tábor tagjai élményekkel, tapasztalattal gazdagabban tértek haza, mindkét csapatnál születtek szállóigévé vált mondások, amelyek elkísérnek bennünket a szeptembertől újrainduló munka során.
Nagyon köszönjük a Szent János Ház gondnokának, Pusztai Ottónak a gondoskodását, aki különösen szívén viselte, hogy mindenki jól érezze magát.
Dr. Várhelyiné Gergely Csilla, Szénásiné Pozderka Hajnalka, Szécsiné Tamasi Katalin
szervező tanárok