Bemutatkoznak a leendő elsős tanítóink.
„A nevem Katona Anna, a gyerekek csak Ancsa néninek szólítanak.
Miért is lettem pedagógus? Jó kérdés. Az elsős tanító nénim tudja rá a választ. Ma is őrzi emlékei között az írásomat, amiben ez áll: „én tanító néni akarok lenni”. Akkor még nem tudtam a miértjét, talán Etelka néni személyisége vonzott a pálya felé. Ma már tudom a lényeget: tanítsak a szépre, a jóra, emberségre, az életre.
A diploma megszerzése után itt, Törökszentmiklóson helyezkedtem el első, és azóta is egyetlen munkahelyemen, az akkor Csikós József nevét viselő általános iskolában. A dolog érdekessége, hogy egykori alma materembe jöhettem vissza dolgozni, így nagy vágyam teljesült. A hely azóta sem változott, csak a név, és 2010-től a fenntartó. Büszke vagyok rá, hogy szeptemberben a 36. évemet kezdtem ebben az iskolában, mely ma már Pánthy Endre nevét viseli.
Második diplomámat 2003-ban szereztem meg, így már tanító-gyógytestnevelőként is tevékenykedem, a gyerekek legnagyobb örömére, ha szükség van rá az intézményben. Tizenhét éve közreműködöm a diákönkormányzat munkájában diákönkormányzatot segítő tanárként. Nagyon szeretek a közösségért tenni, nem csak a diákok, de a felnőttek körében is. Alapítványunk munkájában fennállása óta tevékenyen részt veszek. Minden gála és bál szervezésében oroszlánrészt vállaltam. A kuratórium ebben a tanévben megújul. Nekem jutott az a megtisztelő, ámde nem könnyű feladat, hogy a következő években betöltsem az elnöki tisztet. A legjobb tudásom szerint szeretném ezt a feladatot ellátni.
Az iskolában hagytam „tárgyi nyomokat” is magam után. Az aula feliratát én készítettem. Részt vettem a bejárat két oldalán lévő képek (Mária, Szent András) festésében. Az iskolaudvar betonjára azóta is nagy népszerűségnek örvendő játékokat festettünk közösen a diákokkal és a kollégákkal.
Iskolánk részt vesz az Bozsik Intézményi Programban, amelynek fő célkitűzései a játék megszerettetése, az intézményi tömegbázis kialakítása és szélesítése, a tehetséges gyermekek sportszervezetekbe irányítása az 5-14 éves korosztályban. Kolléganőmmel nagy lelkesedéssel vágtunk bele ebbe a kezdeményezésbe is a gyerekek nagy örömére. Az évek során sok első osztályos kisdiákot tanítottam meg írni, olvasni, számolni.
A jelenlegi osztályommal nagyon ragaszkodunk egymáshoz, a szülőkkel is jó a kapcsolat.Mindig nehezen élem meg az elválást, az újrakezdést; de ebben a tanévben már negyedikesek, s ők is „kirepülnek” az életemből. Jön azonban egy új, tudásra vágyó kis csapat, akiket a legjobb tudásom szerint fogom tanítani a szépre, a jóra, emberségre, az életre.”
„A nevem Major Csaba, a gyerekeknek csak Csaba bácsi. 1990. augusztus 14-én születtem Törökszentmiklóson.
Az intézményhez régről fűznek vissza a szálak, hiszen itt töltöttem általános iskolai éveimet, amit anno Petőfi Sándor Általános Iskolának neveztek. Középiskolai éveimet Szolnokon, a Műszaki Szakközép és Szakiskola Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Tagintézményében töltettem, és ott is érettségiztem.
Első egyetemi éveimet szintén Szolnokon töltöttem a Szolnoki Főiskolán, ahol Turizmus és Vendéglátás Szakmenedzseri szakon végeztem. Már egyetemi éveim alatt is sokat foglalkoztatott a pedagógia gondolata, és ehhez a legtöbb biztatást édesanyámtól kaptam, aki jelenleg is óvodapedagógusként dolgozik a ’Bajcsy Óvodában’. Így 2016 tavaszán alkalmat kaptam arra, hogy kezdetként egy Pedagógiai Asszisztensi tanfolyamot elvégezhessek Budapesten, melyből az év decemberében sikeresen vizsgáztam.
Mindenképp abba az intézménybe szerettem volna visszatérni, ahol gyermekkori éveimet töltöttem. Erre lehetőséget kaptam, amikor 2017. március elsején megkezdtem a munkámat. Nem csak a régi emlékek és ismerős hangok, de az a gondolat is belém nyilallt, hogy igen, végre megtaláltam magamnak azt a munkát, amit, ha kell, életem végéig csinálnék.
Minden kezdet nehéz, így néha magamra is rá kellett szólnom, hogy ne rohangáljak a folyosón vagy, hogy ne zajongjak az ebédlőben.
2019. szeptemberétől angol szakos tanárként folytathattam tovább pályafutásomat az intézményben mellyel párhuzamban a Miskolci Egyetem Anglisztika szakán levelezős hallgatóként magam is megkezdtem tanulmányaimat. De ahogy a gyerekeknek is szoktam mondani, soha ne érd be kevesebbel, ezért ez év szeptemberétől az Eszterházy Károly Egyetem Jászberényi Tagintézményében Levelezős Tanítói szakot is elkezdtem.
Jelenleg is angol nyelvet tanítok alsós osztályokban (elsős, harmadikos és negyedikes) és felsősben egyaránt (nyolcadikos osztályban), illetve negyedik osztályban vagyok lelkes napközis tanár is.
Fontosnak tartom, hogy amellett, hogy az osztályokban szabályokat kell, hogy kialakítsunk, a gyerekeket szeretetre, egymás elfogadására is nevelni kell. Mind a gyerekekkel, mind a szülőkkel jó a kapcsolatom, a kollégáimmal, mint ahogyan a tanulókkal is nagyon szeretek együtt dolgozni. A jövőmet illetően, céljaim határozottak, hogy egy olyan osztályközösség létrehozásában segít
Leave a Reply