Május 20-án, pénteken, végre elmehettünk Óballára kerékpárral. Már több hónapja tervezgettük a kiruccanást, de mindig közbeszólt a rossz idő. Útközben megálltunk egy keresztnél, amelyről megtudtuk Galsi tanár úrtól, hogy a világháború megszűnésének emlékére emelték 1917-ben. Nagyon megszomjaztunk, így amikor Óballára értünk, felfrissítettük magunkat egy üdítővel és jégkrémmel az Erdei Kocsmában.
Másnap, szombaton, korán indultunk Nagyváradra. Először a Nagyváradi Székesegyház előtt látható Szent László szobrot koszorúztuk meg, és együtt elénekeltük a Himnuszt, majd a Nagyváradi Római Katolikus Székesegyházat, a legnagyobb barokk stílusban épült templomot néztük meg belülről is. A templomot még Szent László alapította, és valószínűleg 1116-ban temették ide, a Nagyboldogasszonynak szentelt templomba. Ezt követően átmentünk a püspöki palotába, a Szent László Látogatóközpontba, ahol számos, ebből a korból maradt liturgikus emléket és a híres Szent László ereklyetartó hermát láthattuk. Az ereklye Szent László koponyájának egy darabja, a herma pedig egy hatvan centiméter magas aranyozott ezüst mellszobor, amelyik híven követi Szent László arcvonásait.
Egy rövid séta után bevettük a Nagyváradi várat, ami az egyik legreprezentatívabb katonai és egyházi építészeti együttes. A belső udvarban eltöltött szabadidő közben körbejártuk az épületeket.
Tovább haladva a belvárosba érkeztünk, ahol a lélegzetelállító Fekete Sas szállón, Nagyvárad legszebb szecessziós épületén keresztül jutottunk a főtérre és a sétáló utcába. A fekete sast ábrázoló színes ablaküveg a város szimbóluma lett.
Buszra szálltunk, a következő megálló Nagyszalonta, Arany János szülővárosa volt. A Csonka tornyon lévő Arany János emléktáblát megkoszorúztuk, és itt is elénekeltük a Himnuszt. Felmentünk a négyemeletes toronyba, és szintről szintre egyre többet tudtunk meg Arany János, mint például azt is, hogyan itta a költő a kávéját.
Ismét buszra ültünk, délután hat órára megérkeztünk Püspökladányba a szállásunkra, ahol kellemes fogadtatás és finom vacsora várt bennünket.
Május 22-én, vasárnap reggel fél kilenckor indultunk el Békéscsabára. A Páduai Szent Antal Templomban vettünk részt a vasárnapi szentmisén.
A szentmisét követően a Munkácsy Mihály Múzeumban a festő híres képeiből láthattunk válogatást, például a Krisztus Pilátus előtt című trilógia sorozat egyik darabjának feleakkora változatát és különböző korszakainak képeit.
Békéscsaba után Munkácsy nyomába eredtünk, mivel Munkácsy Mihály Békéscsaba után nagybátyjával együtt Gyulára került, így mi is követtük a szálakat.
A Gyulai Harruckern-Wenckheim-Almásy-kastélyban részt vettünk a kor atmoszféráját bemutató interaktív kiállításon, ahol megismerkedhettünk a grófi élettel, a viselettel, a szokásokkal, drága parfümök illatával.
Tovább folytatódott az érzékszerveink próbája, elmentünk a Száz éves cukrászdába, ahol retro fagyis pultból kaptunk nagyon finom fagylaltokat.
A kis kitérő után a megújult a szabadkígyósi Wenckheim-kastély parkjában tettünk egy levezető sétát, ahol nem csak a felújított épületet csodáltuk, hanem az öreg fák is lenyűgöztek bennünket vastag göcsörtös törzsükkel, üde lomjukkal.
Az építészet, szobrászat és festészet palettáján rengeteg színfolttal ismerkedtünk meg kirándulásunk során.
Leave a Reply