Erdélyben jártunk a só útján

Iskolánk 7. osztályos tanulói 5 nap alatt ismerkedhettek meg a só lelőhelyeivel.
1. nap: Korán reggel (hajnali 4 órakor) indultunk belső Erdély irányába, átkelve a Király-hágón.
Első megállónk a Tordai sóbányába volt, több mint száz méter mélységbe ereszkedtünk le.
Ezt követően hosszabb utazás következett Székelyszentlélekre, ahol a szálláshelyünk volt.
2. nap: Az egész napot a Sóvidéken töltöttük és a só különleges előfordulásaival ismerkedünk meg. Szovátán a különleges sós Medve-tavat néztük meg, majd Parajdon a sóbányát kerestük fel, így lehetőségünk volt felmérni a két sóbánya közötti különbségeket és hasonlóságokat. 80-100 méter mélységbe ereszkedtünk le egy nagy só tömbbe, ahol templom, múzeum, játszótér is található. Majd a Sószorosban sétáltunk, ahol a só különleges formáit fedeztük fel, mint például a felszínen kialakult barázdákat, a sókarokat, valamint borsós felszínű sókarfiolokat. Lehetőségünk volt sós-forrást is kóstolni.
Ezt követően rövid megállás volt Korond főutcáján az állandó kirakodóvásárban. Farkaslakán megnéztük a híres székely író, Tamási Áron síremlékét,majd visszautaztunk Székelyszentlélekre a szállásunkra, ahol mindig meleg vacsora várt minket.
3. nap: Reggeli után Székelyudvarhelyre mentünk, ahol a „székely főváros” nevezetességeivel ismerkedünk meg: szobor park, református templom. A zetelaki víztározó mellett elutazva érkeztünk meg Gyergyószentmiklósra, ahol az örmény templomot kerestük fel. Majd a Gyilkos–tó csodálatos szépségével ismerkedtünk meg és a Békás szoros sziklái között sétáltunk. Csíksomlyóra utaztunk, ahol a csodatevő Szűz Mária szobrát néztük meg a kegytemplomban, valamint megtekintettük a borvízforrást. Visszautaztunk Székelyszentlélekre, ahol finom vacsora várt minket.
4. nap: A helyi iskolába látogattunk el, majd a szomszéd településen felkerestünk egy fafaragót, aki bemutatta, hogyan készítik a ma már hungarikum Székely kapukat.Ezt követően visszamentünk a panzióba, bedagasztani a kenyerünket vacsorára. Majd ismét útnak indultunk a legnagyobb székelyként számon tartott Orbán Balázs sírjához, Szejkefürdőn, valamit megnéztük az itt felállított Székely kapukat, s itt szintén kóstolhattunk szénsavas forrásvizet. Délutánra visszaérkeztünk, mivel vetni kellett a már megkelt kenyeret, melyet Marika néni tett a már előre befűtött kemencébe. Addig pingpongoztak és társasoztak a gyerekek. Izgatottan néztük és vártuk, hogy megsüljenek a kenyerek, melyet azonnal meg is kóstolhattunk házi zsírral és hagymával. Többen mondták: „Ilyen finomat még nem ettünk!”
5. nap: Becsomagolás után útnak indultunk és az első megállónkon Segesvár történelmi központjával ismerkedtünk meg: Óratorony, diák lépcső, bástyák, református templom. Ezt követően Kolozsváron tettünk egy rövid sétát a városban. Enyhítettük az éhségünket egy kis pizzával, melyet desszertként fagyizás követett. Így már elviselhetőbb volt a hazautazás. Utunk során kb. 1500 km tettünk meg busszal, no gyaloglás is volt néhanapján, kb. 12 km. Éjfél előtt mindenki megérkezett a saját otthonába.
Köszönjük a lehetőséget!
Kísérő nevelők Pajti Péterné, Dancza Jusztina, Kisné Gál Piroska és Farkas-Osváth Róbert pedagógusok

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*