Pánthy Endre 1820. július 6-án született a Zemplén megyei Tállyán. Az ifjú tanulmányait először valószínűleg Sátoraljaújhelyen kezdte, majd a papi tanulmányait már az egri papneveldében, majd a pesti Központi Papnevelő Intézetben végezte el. Áldozópappá 1844. július 18-án szenteltetett fel, s megadta neki az Isten, hogy példaképe Rajner püspök volt a szentelő atya. Még ebben az évben Pyrker János László egri érsek a már felszentelt kispapot a bécsi Szent Ágostonról elnevezett Felső Papnevelő Intézetbe küldte, ahol három esztendőt töltött önmaga képzésével, művelésével, szívvel-lélekkel készülvén a papi hivatásra.
1847 októberében érseke hazarendelte, és kinevezte Polgárra káplánnak. Rövid idő eltelte után, az 1847. év végén már újra az érsekségen szolgálta egyházát, mint iktató és szentszéki aljegyző. Két év múlva, 1849-ben elnyerte a szentszéki jegyző címet is. 1850-ben már érseki titkár, éveken keresztül az új érsek Bartakovics Béla legfőbb segítője. Az egyházmegye ügyeivel való folyamatos foglalkozás azonban elfárasztotta, érsekétől ezért 1854-ben plébániát kért, nyugalmat remélve a hívek szolgálatában, a lelkek, gyermekek, szegények és elesettek gondozásában.
Bartakovics érsek hozzájárult titkára kéréséhez, és 1854. március 7-én a törökszentmiklósi plébánia élére nevezte ki. Az érsek atya törökszentmiklósi plébánossága alatt is elismerte munkáját, először a szentszéki ülnöki, majd 1859. január 8-án a kunszentmártoni kerületi alesperesi címet kapta meg. 1860. február 17-én kanonoknak nevezték ki. A törökszentmiklósi hívek örültek az új kitüntetésnek, de bizony keservesen siratták is plébánosukat, hisz tudták, Pánthy Endrének vissza kell mennie az érseki székhelyre Egerbe. Mindössze hat évet adatott meg a törökszentmiklósi plébánosként, a híveit gyermekeiként, testvéreiként szerető Pánthy Atyának, de amikor újra Egerbe kellett költöznie már tudta, hogy a szíve örökre itt maradt.
Egerben a mindenkori érsek legfőbb helyettese, az egyházmegye érsek utáni első embere volt, mit pályájának emelkedése is kiválóan mutat:1871. május 30-án a Szentlélekről elnevezett monostori címzetes apátságot nyert el. 1872-ben pankotai főesperes, 1873. december 14-én székesegyházi főesperes lett. 1881-ben őrkanonok, 1888-ban éneklőkanonok, majd 1889. december 20-án az Egri Főszékesegyház nagyprépostja tisztekbe emelte az isteni Gondviselés. Érdemei jutalmául és elismeréseként a királyi és főpásztori kegy 1891. május 29-én az olchinói választott püspök címmel ruházta fel.
Az Isten nagy jövedelemhez jutatta, ám ő a nagy vagyont nem célként, hanem eszközkánt tekintette, jótékonykodása országos hírű volt. A szívéhez oly közel álló törökszentmiklósiakat már 1880-ban megajándékozta a mindennel felszerelt és az intézmény működéséhez alapítvánnyal ellátott leánynevelő intézettel, mely nemes tettet Törökszentmiklós 1885-ben díszpolgári cím adományozásával köszönte meg nagyhírű volt plébánosának. Aranymiséjének, vagyis felszentelésének 50. évfordulója emlékére 1894-ben páratlan bőkezűséggel egyedül felépítette a folyási templomot. Fiúi szeretete szülőhelye Tállya templomát is megújíttatta, tornyát megmagasíttatta. A miklósi új kéttornyú templom építését is ő indította el a megvalósulás útján, fejedelmi 25 000 Ft-os adományával. Aranymiséje után egyre jobban visszavonult az egyébként természetszerető, kertészkedő, társaságkedvelő, vendégeit mindig szívesen fogadó főpap. 1904-ben gyémántmiséje emlékére több százezer koronás alapítványt tett egyházmegyei célokra.
Ekkor azonban már nagyon gyenge, szelleme friss, de testi ereje egyre fogytán, és 1907. április 13-án este fél 11 órakor Egerben 87 éves korában visszaadta lelkét a Teremtőnek. Végső nyughelyéül Törökszentmiklóst jelölte meg. Végakarata szerint holttestét Törökszentmiklósra szállították, ahol a hitfelekezettől függetlenül fekete leplet öltő város nagy gyásza és részvéte közepette 1907 április16-án helyezték végső nyugalomra. Teste ekkor megpihent, de lelke, szelleme tovább él alkotásaiban, eszméiben és reméljük a törökszentmiklósi római katolikusegyházban, a papságban, a hívekben, valamint Törökszentmiklós városában is.